Proverbs 29

1A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 2Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

3A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. 4A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

5A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 6A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

7Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. 8A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

9Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 10A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. 12A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

13A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. 14A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

15A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. 16Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

17Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. 18Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

19[Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. 20Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

21A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú. 22A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

23Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer. 24A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

25Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik. 26Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

27